Könnycseppek folytak végig az arcomon.Beértünk az orvosi rendelőbe.Egy aranyos srác volt a portás.Látta, hogy nagy a baj.Velünk együtt siettet a sebészeti "szobához" majd le kellett ülnünk a padon.Vigasztalt...a barátnőm sírt...Én is sírtam.Megérkezett az orvos.Éppen a mellékhelyiségből jött.Hát ki gondolta volna de úgy éreztem a legbunkóbb orvost fogtuk ki.Az volt az első szava hogy hát még egy pillanatra se hagyják békén az embert.Mi továbbra is csak sírtunk a kedves srác szolt rá...hogy nem most a legpoénosabb mert a vérem továbbra se állt el,már mindenhol olyan voltam a zsepi mar használhatatlan volt.A doktor úr nem foglalkozott velem.Két szimpatikus néni jött ki az orvosi szobából.Gyorsan behívtak...és mondták,hogy feküdjek fel az asztalra.
Az asztal hosszú és puha volt...bár nagyon rosszul éreztem magam, émelyegtem.Miközben előkészítették az eszközöket feltettek pár kérdés amire válaszoltam.
A kezemre került pontosan négy darab ragasztós csík amivel össze húzták a sebet ami pontosan olyan 6-8 cm között lehetett.A doktor úr szintén feltett pár kérdést...de ő már nem arra volt kíváncsi, hogy miért tettem és sem pedig arra hogy ki..vagy...mi miatt tettem.Egy papírhoz jegyezte le a dolgokat.A nevem, születési dátumom,Anyukám neve,lakhelyem,címem és még sorolhatnám mi volt rajta.
A karomat bejódozták és végül betekerték egy gézzel.Felhívták Anyát...
A munkából rohant hozzánk.(...)
Be kellett mennünk a gyógyszertárba hogy fájdalomcsillapítót váltsunk.
Végül anya visszament dolgozni mivel eléggé szigorú munka helye volt.Közbe...a volt barátnőnk és a fiú..akivel összevesztem..megjelent.Megöleltük egymást.....
Nekem hiányzott..Rossz volt hogy nem volt mellettem, hogy nem támogatott.Rossz volt ez a felállás.
Végül együtt mentünk haza mindannyian.Útközben elhagytuk azt a padot..ahol eldobtam a pengéim. A fiú összeszedte és egy aknába dobta.Sajnáltam a dolgot.Nem akartam, hogy magára vegye ezt az egészet, hisz nem az ő hibája volt.(...)
Minden héten vissza kellett mennem új kötözésre.
Már sok idő telt el...Lassan szülinapom volt.Egész jól teltek a heteim mivel megfogadtam, hogy soha többet nem vágdosom magam.Akkor úgy álltam, hogy volt egy menő öngyilkossági papírom(szégyelltem ezt a dolgot,gyűlöltem,hogy ilyen mélyre süllyedtem),pár barátnőm akik lehet, hogy kevesen voltak de mellettem voltak amikor kellett a segítség meg úgy amúgy is.Meg hát persze nem a létszám a fontos.
Voltam olyan hülye, hogy még párszor elkövettem ugyan azt a hibát, hogy vágdossam magam...Mivel menet közben rossz társaságba kerültem.Lett egy barátom szülinapom után...Karácsony előtt szakítottunk is.(erről tudnék még írni de nem szeretnék belemenni)Nem hozzám illő volt ez a baráti kör.Nem engem jellemzett,soha nem volt még ilyennel dolgom,nem tudtam hogy kell viselkedni velük szemben hogy ne nyomjanak el...vagy ne tűnjek nagyon ki.Rossz szemmel nézek vissza erre az időszakra de sikerült lezárnom.
Sokáig egyedül maradtam...Ismét...
Az asztal hosszú és puha volt...bár nagyon rosszul éreztem magam, émelyegtem.Miközben előkészítették az eszközöket feltettek pár kérdés amire válaszoltam.
A kezemre került pontosan négy darab ragasztós csík amivel össze húzták a sebet ami pontosan olyan 6-8 cm között lehetett.A doktor úr szintén feltett pár kérdést...de ő már nem arra volt kíváncsi, hogy miért tettem és sem pedig arra hogy ki..vagy...mi miatt tettem.Egy papírhoz jegyezte le a dolgokat.A nevem, születési dátumom,Anyukám neve,lakhelyem,címem és még sorolhatnám mi volt rajta.
A karomat bejódozták és végül betekerték egy gézzel.Felhívták Anyát...
A munkából rohant hozzánk.(...)
Be kellett mennünk a gyógyszertárba hogy fájdalomcsillapítót váltsunk.
Végül anya visszament dolgozni mivel eléggé szigorú munka helye volt.Közbe...a volt barátnőnk és a fiú..akivel összevesztem..megjelent.Megöleltük egymást.....
Nekem hiányzott..Rossz volt hogy nem volt mellettem, hogy nem támogatott.Rossz volt ez a felállás.
Végül együtt mentünk haza mindannyian.Útközben elhagytuk azt a padot..ahol eldobtam a pengéim. A fiú összeszedte és egy aknába dobta.Sajnáltam a dolgot.Nem akartam, hogy magára vegye ezt az egészet, hisz nem az ő hibája volt.(...)
Minden héten vissza kellett mennem új kötözésre.
Már sok idő telt el...Lassan szülinapom volt.Egész jól teltek a heteim mivel megfogadtam, hogy soha többet nem vágdosom magam.Akkor úgy álltam, hogy volt egy menő öngyilkossági papírom(szégyelltem ezt a dolgot,gyűlöltem,hogy ilyen mélyre süllyedtem),pár barátnőm akik lehet, hogy kevesen voltak de mellettem voltak amikor kellett a segítség meg úgy amúgy is.Meg hát persze nem a létszám a fontos.
Voltam olyan hülye, hogy még párszor elkövettem ugyan azt a hibát, hogy vágdossam magam...Mivel menet közben rossz társaságba kerültem.Lett egy barátom szülinapom után...Karácsony előtt szakítottunk is.(erről tudnék még írni de nem szeretnék belemenni)Nem hozzám illő volt ez a baráti kör.Nem engem jellemzett,soha nem volt még ilyennel dolgom,nem tudtam hogy kell viselkedni velük szemben hogy ne nyomjanak el...vagy ne tűnjek nagyon ki.Rossz szemmel nézek vissza erre az időszakra de sikerült lezárnom.
Sokáig egyedül maradtam...Ismét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése